Már nagyon régen megfogalmazódott bennem, hogy kell egy honlap. Tizenéve. Ám akkor nem volt rá sem rálátásom, sem pedig egyéb ismeretem. Akkori üzleti tettestársamnak, mondtam is: Te figyelj: Kell egy honlap. Abban van pénz és jövő. De elsiklottunk a dolog fölött. / Ma már tudom, nagy hiba volt./ Aztán sokáig pihentettem a témát. Egyszerűen másról volt szó az életemben. Közben, mint irodalmista elkezdtem publikálgatni a mára osztódással szaporodó „irodalmi” portálokon. Aktívan ma már sehol nem vagyok jelen. Ennek okairól később. Legyen elég annyi, hogy szétesnek, mert életképtelenek és látogatóit tekintve egy zárt kört vonzanak csak. Egy belterjes kört. A belterjességről pedig, jól tudjuk, hogy sehová sem vezet.
Aztán nem régiben jött a lehetőség. Egy kulturális folyóirat honlapját elkészíthettem. Ez a
KUPÉ On Line. A régi álom, megvalósulni látszik. Éppen két hete nyilvános. Éppen két hete működik, alapjaiban. Az elkészítése nem volt nagy ügy. Már azért sem, mert egy fantasztikus lehetőségeket biztosító, szabad forráskódú, tehát ingyenes alapon fut a honlap. és nem mellesleg egy nagyszerű dizájner segített az arculat kialakításában
A Joomla nagyon jó. Bár még csak most ismerkedem vele, de tudom, ha a lehetőségeit okosan aknázzuk ki, csodákra lehetünk képesek.
A KUPÉ On Line első tapasztalatai:
A művészetekből indultunk ki. A kultúra népszerűsítéséből. Erre épül a dolog és bár sokkal inkább egy on line folyóiratnak készül, elvitathatatlan, hogy közösségi oldal is. Azt gondolom, hogy ma minden jelentősebb oldal egyben közösségi portál. Közösségépítő feladatai is vannak. Ezért nehéz jól elkészíteni. Mindaddig nincs baj, amíg csak fejben létezik. De amikor elkezded üzemeltetni, jönnek a gondok. Szembesülni kell vele, hogy egyedül nem megy. Egyszerűen nincs rá idő és energia, hogy fejleszd és közben megfelelő tartalommal is ellásd. Pedig ezt párhuzamosan kell tenni. Én is beleestem a hibába, mondván bírom egyedül. Nos nem. Egy ilyen honlaphoz társak kellenek és bizony olyanok, akik ismerik, értik a holnapszerkesztés csínját-bínját. Ehhez idő kell, és nem szabad maximalistának lennem, hacsak nem vagyok tele pénzzel és nem tudom megfizetni a profi háttérembereket. A magad uram rendszerben, ha a társaid nem elég felkészültek, bizony meglehetősen nehézkes a ráhangolódás. Ez meg is látszik a honlapon. De ami rosszabb az emberi kapcsolataidon is. Nem várhatod el, hogy mindenki épp úgy akarja, mindenki épp úgy értse ahogy te. A helyzet sokszor feszült. Végtelen türelem kell ehhez, ami bennem olykor nincs meg. Nem titok, bármennyire is a gyermekemnek tekintem sokszor, nagyon sokszor megfordult bennem. Hagyjuk. Nem megy, nem működik. De a szülői ösztön ugye. Azt hiszem a KUPÉ örökre egy olyan oldal lesz, amit soha de soha el nem hagyok teljesen…
A KUPÉ éppen csecsemői betegségeivel küzd. Ahogy a világ ismerkedik vele, ő úgy a világgal és szerkesztőivel. A feladat kihívás. Nagy kihívás. Nem csak honlapot szerkesztünk, nap, mint nap – mert egy életképes honlapnak meg kell naponta újulni. Új cikkek kell, hogy megjelenjenek, és újdonságokkal kell előállni. Ha nem így teszünk, elveszünk. Beleveszünk a sokba, a többibe, az átlagba. Ezt még meg kell értetnem a KUPÉ-val kapcsolatban a lelkes ám amatőr csapattal.
Honlapot készíteni, aminek jelentős látogatottsága van és nem pornóval, társkereséssel foglalkozik, hanem emberekről és embereknek szól, bizony egy közösség építő feladat. A háttérembereknek is közösséget kell alkotni, és jól együtt kell működni. Ha nem így teszel, tesztek, ahogy mondtam elveszel.
Ma látogatókért megy a harc. A honlapok látogatottság nélkül nem érnek semmit. Felesleges munkát ölsz csak bele, ami kárba is vész. Persze jön a kérdés, hogy mi az elfogadott látogatottság. Nos nehéz ezt megmondani. Ha azt nézem, hogy a reklámszolgáltatók egy része ezt havi hatezer látogatásba minimálja, akkor azt mondom, hogy nem is olyan sok. Jó közelítéssel napi kétszáz látogató. De ha azt nézem, hogy a napi kétszáz látogatóért, mint kell tenni, néha elképzelhetetlenül nagy feladatról beszélünk. Annál is inkább, mert gyorsan felmerül a kérdés, hogy hol, hogyan mérjük a látogatottságot. Milyen rendszerrel. Tapasztalat, hogy ahány rendszert felteszel, az annyi különböző adat. Mert más módozatok szerint mérnek. Ám az is tapasztalat, hogy azért nem olyan nagy a szórás a komoly rendszerek között. A Google Analytics vagy a StatCounter azért átlagban közel azonos adatokat hoz. Persze meg kell várni, amíg feltöltődik a rendszer, amíg van adat, amit elemezni lehet. De ez megint egy másik fejezet. Amiben majd arról lesz szó, hogy mennyire fontos –vagy nem – a látogatottság mérés és annak elemzése. Mi a jobb? Időt és energiát befektetni a látogatási adatok elemzésébe, vagy inkább ezt az időt arra szánni, hogy a megfelelő eszközökkel látogatókat szerezzünk. Mert látogatókat állandóan szerezni kell. Ugyanis az egyedi látogatókból lesz a visszatérő látogató, ami a honlap tekintetében jó. De a visszatérők egy része lemorzsolódik, hát állandóan fejleszteni kell.
Tudom, most csapongok. Ezért jó a blog forma, csaponghatok. Nem kötelező egy témát teljesen körbejárni azonnal. Nem is teszem. Még most ide jegyzem, hogy a KUPÉ az édesgyermekem. Nagyon szeretem, de mégis ma úgy tűnik, hogy a tartalmi szerkesztésétől vissza fogok vonulni. Fejlesztem, optimalizálom, készítem a háttérmunkát, de a háttérbe fogok vonulni. Ha nem így teszek, az az emberi kapcsolataim rovására menne, amit nem szeretnék.
De azért ha valaki olvassa ezt a blogot rajtam kívül, nézzen be a KUPÉ ON Line-re is. Ha gondolja, mondja el itt a véleményét. Például arról – erről majd bővebben is írni fogok -, hogy mi a jobb egy oldalnak; A szabad látogatottság, vagy a regisztrált látogatóknak elzárt tartalom. A KUPÉ jelenleg sem teljesen nyitott. Van ebben egy tudatosság. De az okairól majd később. De az is érdekel, hogy, hogy látják, milyen a külalak és a tartalom összhangja. Beszélhetünk arról, mennyire érdemes minden cikkhez kommentelési lehetőséget biztosítani. Bár jelenleg szabad forráskódú jól működő és külalakjában is megfelelő hozzászólási panelt nem sikerült még találnom. Ennek ellenére én nagyon ellene vagyok a hozzászólásnak. Sok honlapot ez tesz tönkre. A szabad hozzászólás, ami aztán eldurvul. Mert sokan szórakoznak a honlapokon azzal, hogy egy nick név mögé bújva generálnak mondvacsinált vitát. Na például a KUPÉ-ba ezért nem lehet nick nevet használni. Én azt mondom mindenki vállalja fel magát. De ez is megér egy vitát! Annál is inkább, mert az első kérdése mindenkinek az, honnan tudod, hogy valós nevet használ?
Most döbbenek rá. Mennyi feladat vár még rám, mire egy teljesen letisztult képet fogok tudni, mutatni, a tapasztalataimról, akár csak a KUPÉ terén. Addigra talán még látogatott is lesz ez a blog.
Bejegyzések
